„1.) Nem vitatva azokat az érdemeket, amelyeket méltatói most számtalan cikkben felsorolnak, a budapesti CEU tevékenysége lényegében érzékelhetetlen a magyar közvélemény számára. Történt bármi is az országban az elmúlt években – a hatalom birtokosai módszeresen működtek közre az ország elszegényítésében, termelő alapjaitól való megfosztásában, a demokrácia intézményrendszerének kiüresítésében, az oktatás nagy részének a legalsó szintektől a legfelsőbbekig való tönkretételében, az egyetemi autonómia maradékának megsemmisítésében – a CEU hallgatói és oktatói mindezek ellen soha nem emelték fel a szavukat intézményesen. Legalábbis én nem érzékeltem ezt. De ha nem, hát nem! Azonban annak a felszólításnak a tükrében, hogy a magyar demokraták álljanak ki a CEU mellett, talán van helyük az ilyen és ezekhez hasonló kérdéseknek: »Nincs-e ellentmondás a CEU állítólagos értékrendje, illetve az eddigi hallgatás között? És vajon mi volt az oka ennek a hallgatásnak? Csak nem valami konspiráció?«
2.) Bolgár György talányos mondatai is arra ösztönöznek, hogy emlékeztessek rá: tíz napja egy különös interjút adott közre az Index. Ebben Katrein Ferenc, a Nemzetbiztonsági Hivatal, majd az Alkotmányvédelmi Hivatal nemzetközi terrorral és kémelhárítással foglalkozó korábbi vezető munkatársa többek között az orosz titkosszolgálatok magyarországi, kelet– és nyugat-európai aktivitásáról közölt adatokat. Hozzá a magyar és a nyugati média jelentékeny hányada jó ideje, nap mint nap arról értekezik, hogy Orbán Viktor kormányfő valójában az orosz elnök, Vlagyimir Putyin, pontosabban Oroszország érdekeit szolgálja többek között azzal is, hogy szemet huny az orosz ügynökök itteni nyüzsgése fölött.
Fogalmam sincs, hogy így van-e. De ha engedünk a fantáziánknak, és ennek alapján kanyarítunk cikket – ahogyan ezt igen gyakran teszik a világ tekintélyes orgánumai is –, miért ne indulhatnánk ki abból, hogy az oroszok besokalltak a köréjük (és csak a köréjük) szőtt kémhistóriáktól, szervertámadásokkal való gyanúsítgatásoktól, s arra utasították magyarországi úgymond helytartójukat, Orbán Viktort, hogy lépjen. Nehezítse meg annak a budapesti amerikai intézetnek a működését, amely – a Szovjetunió ismert gyakorlatából is kiindulva – Közép-Európa leendő nyugati kémeinek kiválasztásában is szerepet játszhat. Annál inkább gondolhatták ezt a Kremlben, vagy a Lubjankán, mert az elmúlt napokban a magyar szolgálatok egykori tagjai igen aktív amerikai, kínai, román stb. kémtevékenységről is szóltak, de valahogy mindig csak rajtuk, az oroszokon verte el a port a sajtó, meg az ellenzéki politikusok hada. Így aztán Viktorunk feladatot kaphatott...”